Böbe

Kishúgom négy és féléves koromban született.

Együtt nőttünk fel.

Nagyon szerettem az elejétől kezdve.

Még babazsákban volt, alig tudott ülni amikor Kelenvölgyben én vihettem ki őt szánkózni a szakadó hóban. A háttámlás szánkóról leborult néha a nagy hóba.

De nem lett semmi baja hála az égnek!

Ahogy növögettünk, adódtak nézeteltérések közöttünk.

Például amikor kb 9 éves koromban, addig csúfoltam amíg az összes étkezőkést a kezébe fogva , sírva jött , hogy most megöl. Szegény, 4-5 éves lehetett.

Lehet, hogy ez volt benne amikor szüleink halála után, csak nehezen vette rá magát , hogy kifizesse a részem az örökségből. :-)

Persze ez nem biztos.

Szóval egy suliba jártunk, Csillaghegyen. Aztán később sokszor, egy társasággal mentünk bulizni....

Na és a férjét is általam ismerte meg.

Talán ezért nevezték unokaöcsémet Gábornak. Persze ez sem biztos.

Jó kapcsolatban voltunk végig.

Talán Anyu halála utáni időszak kissé távolabb helyezett érzelmileg minket egymástól.

Szomorú, hogy szembesültem azzal, hogy időnként tényleg csak akkor hívott fel ha szüksége volt valamilyen szívességre, segítségre.

Sajnos , ez is csak engem bántott , éveken át.