Egészségvonal
Utólag visszanézve , döbbenet milyen hamar gondjaim voltak ezzel.
Kb 7 éves lehettem első osztály végén amikor egy nagyon várt nyári táborba indulás reggelén, bukfenccel indítottam a napot. Onnantól fájt nagyon a fejem és hánytam is a déli pályaudvarra menet.Anyám aggódva kísért a vonathoz és szólt a nevelőnek, hogy rosszul van a kisfia.
A bátor nevelő mondta , hogy nem lesz gond.
Valóban, kaptam egy kis kekszet meg teát és amire a vonat elindult jól voltam.
Mivel az agyalapi mirigy daganat az a fajtája mi nekem volt , egy magzati korban kialakuló ám sokáig tünetmentes elváltozás így, gondolom ez lehetett az első tünet.
Másfél évvel később már rendszeres fej görcsökkel küzdöttem, időnként hányással tarkítva.
Közben még nem töltöttem be a kilencet sem amikor összeszedtem egy vírusos agyhártyagyulladást. Három napig voltam eszméletlen, majdnem ottmaradtam.
Hónapokig lábadoztam utána.
1983-ban a változó sűrűségű fejfájások miatt vizsgáltak a Budai Gyermekkórházban.
A nagy unatkozásban és édességhiányban egy "Édeske" nevű édesítőtablettát eszegettünk valamiért. Épp hetek után végre hazaengedtek amikor véres vizeletet produkáltam otthon.
Azonnal visszavittek a kórházba ahol újabb vizsgálatok jöttek. Eredménytelenül.
Illetve egy koponya röntgen már kimutatta az agyalapi mirigy megnagyobbodást.
Az orvosok akkor csak legyintettek, hogy ez kamaszkorban normális.
Ezért csak amiatt neheztelek, hogy tíz év szenvedéstől menthettek volna meg ha komolyan veszik.
A nyolcvanas években aztán hullámzónak volt mondható az egészségi állapotom.
Volt , hogy olyan sápadt és vérszegény voltam, hogy mintát vettek a szegycsontvelőmből, mivel már leukémiára gyanakodtak.
Aztán volt, hogy 42 kilósan elmentem egy vándortáborba ahol, napi 10 kilómétert gyalogoltunk.
Aztán felhíztam' 54 kilóra és elkezdett nőni minden szőrzetem, majd hirtelen visszafordult minden.
Jellemzően rossz étvágyam volt. Időnként semmi sem ízlett már. Anyám mindent megpróbált már.
Ez elég vacak volt. Visszanézve azt a bő tíz évet, elég elkeserítő , hogy így kellett éljek.
Fura , hogy az agyam mint egy videókamera mindent rögzített színesben, érzésekkel együtt.
Aztán 1993-ban rájött az a doktornő a bajok okára és minden megváltozott a műtét után.
Minden hormonomat szintetikusan pótolják. Minden este injekciózom magam. 8 óránként egy folyadékháztartás szabályozó tablettát szedek a sok más gyógyszer mellé.
Persze aztán jöttek az orrvérzések, arcüreg műtétek, emésztési gondok miatti alsó-felső tükrözések és a többi..
Anyám elvesztése és a munkahelyi idegi irritáció miatt először derék beállás majd szklerózis multiplex figyelmeztetett a felfogásbeli változtatásokra.
Azt hiszem ez is elég nehéz dolog, hogy az ember a gondolatait irányítsa.
2017 ősze óta járok egy nagyon kedves és segítőkész pszichológus doktornőhöz aki segített feldolgozni a gyászt és segít megtanulni irányítani eltévedt gondolataimat.
Azóta többször próbáltak rábeszélni szerotonin szint csökkentő illetve, utoljára növelő gyógyszerre , de nem látom bizonyítottnak , hogy ez lenne a gond.
Valószínüleg már az SM tünetei előtt túlérzékeny voltam, főleg kedvenc munkahelyem ügyeiben.
Az SM shubokra kapott nagy dózis prednizolon elvonása, úgy gondolom, felborított valamit a fejemben. Azóta jó néhányszor volt szeparációs szorongásom , főként otthon egyedül.
De talán nem kiabálom el, hogy az utóbbi hónapokban ilyet nem tapasztaltam.
Vitatott a hosszú távú használata , de általában egyensúlyban vagyok a napi 1 mg alprazolam-al.
Talán az új és nyugisabb munkahely, a párkapcsolati stabilitás , állandó szeretet és simogatás, elsimítja a néha felmerülni próbáló hullámokat.