Járműgráfia
Járművek
1987-ben kaptam életem első motoros járművét, Apámtól.
Egy Simson B51-es almazöld vadonatúj kismotorkerékpár volt.
A 45 kg-os súlyommal szinte repült.
Bejáratás után 90 km/óra körül volt az órája szerinti végsebessége.
Abban az időben ez álom volt egy 16 évesnek.
Egy évig sem jártam vele amikor ellopták a házunk elől.
Később meglett , de valami barom csak a motorblokkot szerelte ki belőle, a többit sajnos felgyújtotta.
1989-ben aztán a Simson biztosító által kifizetett árát kiegészítette Édesapám és vettünk egy drapp színű kispolszkit.
Már rozsdásodott szegény jó pár helyen, de én rendbe hoztam kollégám segítségével sőt, le is fényeztük akrilfestékkel feketére a tetejét és a hátsó oszlopokat fehérre.
Furcsa , de 1990-ben szülinapomra szintén egy kispolszkit kaptam Apuéktól.
Volt olyan tél amikor a két kispolszkiból egy sem indult be.
A második narancssárga kisautót egyszer úgy összetörte egy fék nélküli Trabantos hátulról, hogy a kettes és a négyes sebességet nem lehetett kapcsolni.
Jellemzően , akkor még úgy működött a biztosítási rendszer, hogy bevittem a Klapka utcai Fiát szervizbe a törött autót és egy hét múlva újszerű állapotban kaptam vissza és egy forintomba sem került.
Talán abban az évben volt , hogy az esti híradóban láttam, hogy épp egy verseny folyik a műjégpályán.Emlékszem épp egy foggyökér kezelésből mentem haza.De ezt mindig is ki akartam próbálni.Volt már vagy este tíz amire sorra kerültem. Én a 380 indulóból második helyezést értem el.Csak azért nem lettem első mert egy összkerék meghajtású Aro terepjáró győzött.
A díjak mellé , mert ugye kategória győztes lettem, kaptam egy lehetőséget a szervező, Flotta-Press autósport szakosztálytól. Igazolt versenyző lettem.Ezért a narancssárga kispolszkit elcseréltem egy fehér 1.3-as Ladára. Otp hitelt vettem fel, hogy felkészítsük kollégámmal a versenyre.
1991 március 15-én indultam a Kiskőrös rallyn, "N"csoportban ami, a normál utcai kategória volt.
Valami oknál fogva ebben a kategóriában indult mögöttem egy VFTS kocka lada. Persze esélyem sem volt.Szegény fehér Lada viszont odalett a katonai lőtéren rendezett versenytől.Utána 1 liter Botond olajat fogyasztott 50 kilométerenként. Még diagonál gumik voltak rajta. Bontásra adtam el.
Aztán 1991 karácsonyán Kaptam Apuéktól egy másfél éves katonazöld Aro 10-es terepjárót.
Kapcsolható összkerékhajtással rendelkezett. Úgy fél év múlva pont a terepváltó anyag hibája miatt kellett eladnom.
Kaptam érte egy 6 év körüli kombi Trabantot meg százezer forintot.
Ami akkor nagyon sok pénz volt. Nekem konkrétan 5 havi fizetésem, és én jól kerestem.
1992-ben vettem rajta , kedvezményesen egy alig 6 éves Honda CBX 250 RS típusú nagymotort.
Az aztán menő járgány volt. Négyütemű férfiasan mély hangú japán csoda.Annyira nem volt semmi csinálni-fejleszteni való rajta, hogy szégyellem leírni, de szinte ezért untam meg.
Kb egy évre rá , ismét négykerekű járműre vágyva elcseréltem egy Alfa Romeo Sud 1.5-ösre.
Szuper autó volt. Ezüstmetál, alufelnis, fakormányos, Recaro üléses vagány verda volt.
Mindkét első fényszórója be volt törve és volt néhány apróbb hibája.
Amire mindent rendbe hoztam rajta , elfogyott minden pénzem.Akkor volt lejárófélben a műszakija is. Az már túl nagy kiadás lett volna.
Érkezett egy ajánlat még 1993 nyarán, hogy egy állólámpás dízel Mercit szívesen adnának érte.
Azon volt bőven vizsga , így elcseréltem.
Utólag derült ki, hogy az Alfa lopott volt és elkobozták új tulajdonosától aki, ezt nehezményezte nekem és meglátogatott barátjával , hogy meg fenyegessen, adjam vissza a Mercit.
Ekkor én már kórházban feküdtem. A második fenyegetésnél véletlenül Apám volt látogatóban nálam és szépen elmagyarázta a fiúknak, hogy ha még egyszer be mernek menni hozzám, élni fog a fegyverviselési engedélyével.... Azóta sem hallottam róluk.
1994 tavaszán a Merci Apuék kertjében állva , már kissé lepukkant lett. Így elcseréltem egy újszerű kispolszkira,
A műtét utáni látótér kiesés miatt , sajnos fél év alatt kb egy tucat koccanásom volt szegény kisautóval, így ősszel megváltam tőle.Fura, hogy általában nem én mentem neki másnak, hanem csak nem tudtam mások hibáit kivédeni.
1994 őszén vettem egy 23 éves ecsettel fényezett , ám nagyon szép állapotú Trabant Limuzint.
Vajszínű műszőr üléshuzat volt benne amit én fejtámlákkal és egy báránybőrrel tettem még otthonosabbá. Sajnos 1995 nyarán Balatonalmádiban, belehajtottam egy karambolos autóba hátulról. Úgy összetört szegény Trabant , hogy a helyszínen eladtam 15 ezer forintért.
De ekkor már otthon várt egy 1500-as Polszki Fiát amit, bőrdíszmű készítő ismerősömtől vettem jutányos áron talán 30 ezerért. Csak le kellett vizsgáztatnom és már röpültem is vele.
Sajnos ezt pár hónap után egy szabálytalan Suzukis törte rommá aki balról érkezett egy elsőbbségadás tábla mögül.
Már nem emlékszem mennyivel kártalanított , de ott lett elegem abból, hogy mindíg törik valami.
Így dühömben vettem egy leharcolt szürke Wartburgot az utcánkban 13 ezer forintért.
Na ez aztán nem tört végre.
Eljártam vele úgy egy évig , hogy amikor megállított a rendőr a rakparton , csak annyit mondott, az autó vizsgája lejárt fél éve a jogsim meg kilenc hónapja így csak a személyimet adja vissza...
Végül megegyeztünk egy fekete bőr hátizsákban , és elengedett.
1996-ban aztán vettem egy egész jó állapotú bordó Ladát. Nagyon finom és jó fűtésű autó volt.
Közben a jogsim is meghosszabítódott tíz évre, valami csoda folytán.
1997-ben volt pár autó nélküli hónap. Akkoriban Tibi barátom Citybike-jával jártam dolgozni.
Azon a nyáron cseréltem el menő, Alcatel mobilomat egy MZ 250/1 motorkerékpárra.
Aztán vettem egy jobb állapotú szürke Wartburgot. Már nem tudom miért kellett eladnom, de 1998 tavaszáig nem volt autóm.
Akkor emlékszem, 25 ezerért vettem egy sárga S100-as Skodát. Nem volt rajta kettes. Tehát egyesben jól kihúzatás után hármasba kellett kapcsolni, de bírta.
De jó kis autó volt.
1999-et írtunk talán amikor egy kifejezetten szép állapotú piros 105-ös Skodára tettem szert.
Az egész sokáig megvolt. Még a törés után is jó darabig jártam vele kikalapálva.
Aztán beújítottam egy 120-as szintén piros , de már benzin-gázüzemű Skodát.
Sajnos mindhárom Skodával futárkodni kényszerültem és ezt sajnos nem bírták.
2001-ben ismét volt néhány autó nélküli hónap mivel a gázos Skoda kuplung hibával pihent a ház mögött, pénzforrásra várva.
A poén , hogy egyszer Anyuval beültünk a kuplung hibás csodába és elvittem Visegrádra kuplungolás nélkül egy barátomhoz. Ebben nagy voltam. A Family Frostnál is ha egy kollégának elromlott a kuplungja, engem küldtek oda, hogy vezessem el a Csolnoki szervizbe a teherautót.
Reccsenés nélkül tudtam ezt nyomni. 50%-os látótérrel.Pfff..
2002 tavaszán vettem egy kék Trabit, mert untam a buszozást. Aztán ősszel már belefagytunk Anyuval amikor nagynehezen megvettem barátom Apukájának a piros ámde 5 sebességes Skodáját.
Finom autó volt az is.
Aztán 2003-ban Anyu meghitelezett nekem egy gyönyörű hófehér 10 év körüli Opel Astrát.
Akkoriban ilyen jelzés nélküli fehér Asztrával jártak a civil rendőrök is.
Így tiszteletet parancsolt a szép autó. Egy év múlva rozsdafoltok jelentek meg rajta.
Aztán bele is csúsztam a hóban egy abs-es autóba hátulról. Így ki kellett lakatoltatnom, és a szép fehér autóra fekete elemek és szürke alapozó festék a kijavított rozsdafoltok helyére.
Sajnos sosem jutott pénz egy teljes fényezésre.
Két évvel később behiteleztettem egy bordó metál F Astra szedánt. Álomszerűen jó volt.
Míg nem, az óvatosság kedvéért, ki nem cseréltettem az amúgy tökéletes állapotú gyári vezérműszíját egy utángyártottra. Onnantól kezdve csörgött gyorsításkor mint a mogyoró.
Nagyon idegesített és akárhová vittem, akármit is cseréltettem ki rajta, az csak csörgött.
Egy bő félév után meguntam és vettem egy régi kis "A" Korzát 27.843 Ft-ért.
Húgomék vették át hitelestől az Astrát , de sajnos pár hónap után totálkárosra törték egy mackósajt mögül. Húgom is megsérült.
Én egy évig jártam gondtalanul a kis Korzával.Aztán néhányszor nem vették autószámba és kijöttek elé meg ráhúzták a kormányt, és én mielőtt esetleg összetörtek volna , eladtam és visszavettem húgoméktól a fehér pepita Astrát.
2007-ben Írországba mentem így eladtam az Astrát is.
Így felnőtt életem addigi leghosszabb idejét töltöttem autó nélkül.
2008 nyarán vettem másik "A" Corsát. De abban már valóban nem éreztem jól magam és gyorsan megvettem Simon Kata "B" Corsáját.250 ezerért és fél év alatt 220 ezret költöttem rá majd, meguntam a problémahalmazt és eladtam 250 ezerért. Pfff, nagy biznisz volt.
Ekkor vettem életem első japán (de már itthon összeszerelt) autóját , egy fehér sedan Suzuki Swiftet. Nagyon kellemes csalódás volt.2008 decembere lehetett talán.2012 őszéig volt meg.Igazán gondtalan autós évek voltak.
Szinte semmi hozzá se kellett nyúlni. Ha mégis, minden olcsó volt hozzá. Aztán klímás, kényelmesebb autóra vágytunk Katával és 2012 őszén behiteleztettünk Kata nevére egy Nissan Almerát 730 ezerért. Grafitmetál volt és karcmentes. Rutinosan még a vásárlás előtt utána kérdeztem előéletének. Egy idősebb úr vette a Kaposvári Nissan szalonból és oda is hordta végig a tíz év alatt amíg életben volt. Szinte újszerű volt.
Sajnos már 2013 tavaszán váltócsapágy hibái lettek. Levittük Kaposvárra megjavíttatni. A váltó jó lett , de az áprilisi meleg meg az emelkedőn 130 feletti tempó már nem tetszett a szép autónak és elkezdte forralni a hűtővizet.
Otthon megnézettük és kiderült, meg van nyúlva a vezérműlánc. 250 ezres árajánlatot kaptunk a cserére , ám a 100 ezres váltójavítás után erre nem tudtunk áldozni.
130 km/h és 28 fok alatt semmilyen probléma nem volt vele.
Így is jártunk vele úgy 2 évig ha jól emlékszem amikor 2015 nyarán elkezdte enni a motorolajat.
Hívtam a Kaposvári szervizt ahol mondták, ezek típushibák, nagyon sok Almerát vittek vezérműlánc cserére és motorgyűrűzésre ugyanis a beégett olajlehúzógyűrű miatt erre volt szükség.
A két javítás már 350 ezer forint felett lett volna , de ezt az én agyam nem tudta feldolgozni.
Így szomorúan, de eladtuk egy autókereskedésnek 530 ezerért az augusztusi hőség közepén.
Vettünk Győrben egy klímás Suzuki Swiftet. Két hétig bírtunk járni vele. Minden nap sírtunk benne az Almera kényelme és biztonsága után.
Aztán Kata azt mondta, vesz nekem egy jó autót csak ne keseregjek.
Ekkor találtuk meg jelenlegi autónkat. Egy Nissan Primera P12-es bálnát.
Ez eddigi életem legjobb autója. 10-évesen vettük 2015 augusztusában. Természetesen grafit-metál, szedán, digitklímás, alufelnis, kényelmes , biztonságos és színes tolatókamerával rendelkezik.
Nagyon szerettük. Egymást azért még jobban.
Természetesen neki is nálunk kellett vezérműláncot cseréltetni, de ezt már szinte örömmel fizettük ki.
Közben a Nissant egy a piros lámpán áthajtó autós gazdaságilag totálkárosra törte. Így 2019 júliusában eladtuk és vettünk egy 2005-ös Ford Fókuszt.
Bízunk benne , hogy a 60 fölötti házaspártól átvett, végig szervizelt autó, szép utakat és gondtalanabb éveket hoz nekünk!