Judit

Kishúgom, az édes kis szőke formás kislány ma is része az életemnek. 

Gyerekkorunkban kéthetente nagyon jó hétvégéket töltöttünk együtt az Érdi házban.

Aztán később , a családi nyaralásokon is részt vettünk.

Mivel nem együtt éltünk , egész más kapcsolat alakult ki közöttünk , mint Böbével, de szerettük egymást már gyerekként is.

Judit kitűnő tanuló volt. 

Mára két diplomája van , felsőfokon beszél két nyelvet és felsővezető egy multinál.

Büszke vagyok rá!

Elvált , gyermeke máig nem született sajnos.

Úgy gondolom, ő is nagyon szeret engem sőt, anyagi segítséget is tőle kaptam a nehéz időszakban.

Mégis, ugyan az én oldalamon áll , de csúnyán le tud szúrni , ha például, munkahelyi nyíltságomról mesélek vagy baklövéseket követek el.

Ha nem hívom fel, ő nem hív. 😞

Úgy érzem, bizonyos szemszögből időnként, ő nagyobb slamasztikában van érzelmileg-idegileg mint én voltam a nemrégiben. 

Remélem tévedek!

Egyszer például cirka 10 hónapig(!) nem hívott vissza. Aztán én felhívtam , és pontosan tudta , hogy mikor ígérte meg , hogy mindjárt visszahív. Azt mondta, minden nap eszébe jutott és bántotta ez.

Amikor kórházba kerültem néhány éve, egyből ott termett és aggódva segíteni próbált minden módon.

Úgy gondolom, Katámat is nagyon szereti és ez fontos.

Talán annyit a testvéreimről, nagyon szeretnek engem , csak (amíg nincs baj) a kényelmi zónájukon belül.

Ez szomorú.

Pedig addig kell a kapcsolatokat ápolni amíg mód van rá!

Ha megöregszünk és tovább kopik' az idegrendszerünk, egészségünk, már nehéz lesz.