MARADJ TALPON!
Életrajz
































Az én történetem:
azért gondoltam, hogy leírom életem, eddigi "hullámait" , hogy mások is lássák mikre képes az élet , hátha tanul belőle az olvasó...
1971-ben Budapesten születtem.
Szüleim fiatalon házasodtak , de Édesanyám már 1-2 éven belül tudta, Anya akar lenni.
Addigra talán rájött, hogy számára tökéletes férfit nehezen talál így, "inkább nevelt magának egyet". (Ez én lennék 😄)
Azt hiszem nagy mázlim volt azzal, hogy engem mindenki,de tényleg mindenki szeretett.
Persze szép , nyugodt és rendkívül értelmes gyerek voltam az elmondások és a képek alapján.
Sajnos a nagyszülőkkel való együttélés és talán szüleim lelki érése is közrejátszott amikor másfél éves koromban
Édesanyám a "hóna alá kapott" és hazaköltözött szüleihez ahonnan előtte "menekült".
Persze ez Anyu számára nem volt megfelelő megoldás , de engem ott is mindenki imádott. 😊
Hamarosan újra szerelmes lett már régóta ismert kollégájába akivel jó kapcsolatban volt. Ő lett a nevelőapám, és hamarosan, az ő édesanyja házába költöztünk Budapest külvárosába, Kelenvölgybe.
Nekem a kertesházi élet úgy 3 évesen hamar megszokható volt.
Beilleszkedtem, ott jártam óvodába és az általános iskola első másfél osztályát is ott végeztem, kitűnően és ott született kishúgom is 1976-ban. Imádtam, alig vártam , hogy megszülessen. Én választhattam nevet neki amíg a pocakban lakott, Erzsi, mondtam Anyukám neve után aztán így is lett, később Böbének nevezték.... Szép évek voltak számomra. Cseresznyefa a kertben, csap az udvaron, önálló csavargás a haverommal, nagy havas telek..
Szerettem a házunk előtti nagy játszóteret , a hintából hallgatni és nézni a Budaörsi repülőtér forgalmát, megnyugtatott.
Kéthetente hétvégenként elvitt Édesapám az új családjához Zsigulijával az Érdi családi házba ahol szintén mindenki szeretett, és szinte Böbével egy időben megszületett Judit húgom is. Édes szőke formás kislány volt.
Teljes boldogság és szeretet övezett.💖
Aztán Édesanyám hosszú évekig tartó utánajárásának és végül vezető beosztású nagyapám egy darab telefonhívásának köszönhetően 1980-ban kaptunk sok-sok kölcsönnel egy vadi új Békásmegyeri luxuspanelt.
Végre bent volt a wc és volt fürdőszoba is.
Ám a Csillaghegyi iskola a Kelenvölgyi 23 fős osztály és a sok odafigyelés után, 42 fős pokolnak tűnt.
Nem ismertem senkit és semmit.
Szüleim a város másik végére jártak vissza dolgozni és kishúgomat is a gyár melletti bölcsődébe hordták.
Hajnalban mentek, késő délután-kora este értek haza. Sokszor már egyedül ébredtem.
Így a gyönyörű luxuspanel hamarosan nyomasztó magánzárkává változott számomra. 😞
Ezekben az időkben kezdődtek a fejfájások.
Borzasztó tudott lenni.
Lesötétített szoba, vietnámi balzsam, gyógyszer és csönd kellett , hogy enyhüljön.
Aztán valahogy szép lassan lettek barátok. Sőt Apám levitt Csillaghegyre a barátjához akinek kislánya az osztálytársam volt és kisfia az egyik legjobb barátom lett. Így a Sztankó család "befogadott". Vége lett az üres időknek. Csillaghegyi családi házukban minden csibészséget elkövettünk Béla barátommal. Például mivel a HÉV sín mellett laktak , nyáron a robogó HÉV ablakain bedobáltuk a földről felszedett kissé már szottyadt almát és más kerti gyümölcsöket. Aztán egy zseniális' ötlettől vezérelve slaggal locsoltuk az utazóközönséget a nyitott HÉV ablakokon át.... Ez mondjuk pont addig tartott amíg Béla apukája meg nem látta , kaptunk olyat a fejünkre....
De Béla bátyám' higgadtan elmagyarázta , hogy a HÉV felső vezetékében 1000 Volt feszültség van és ha odaér a vízsugár , ott halunk meg azonnal.
Így ezt az igen szórakoztató tevékenységet befejeztük örökre. De jöttek sorra az őrült ötletek, legtöbbjét ki is próbáltuk... szóval nem unatkoztunk...
Igazi boldog bodzaszörpös ,szalonna sütögetős gyermekévek voltak.
Közben az osztálytársaim között is lett néhány jó barátom. Öten voltunk napi szintű , iskolán kívüli , barátok. Így a lakótelepen is igyekeztünk minél több marhaságot megcsinálni. Például télen hógolyóval soroztuk a helyi buszjáratot épp addig, amíg az egyik buszvezető le nem futott a buszról és meg nem kergetett minket. Nyáron a panel falát díszítő kavicsokkal dobáltuk a házunk előtt közlekedő járműveket. Egyik nyáron a nyolcvanas évek eleje-közepe táján , rájöttünk, hogy a tizedik emel fölötti vészkijáratot , nyitja egyikőnk lakáskulcsa. Így felköltöztünk a tetőre. Felhordtunk foteleket stb-t amit mások a lépcsőházban tároltak. Onnan a tizenegyedikről aztán , kipróbáltuk, milyen érzés vízzel töltött zacskókkal dobálni a gyalogosokat.
Tanáraink is érezhették az "ötösfogat" erejét és ősszel leküldtek minket Kőszegre egy kastélyba amit akkor "Gyermeküdülő-szanatóriumnak" neveztek. Ott is ment a hülyülés , de én szüleim nélkül kissé hiányosnak' éreztem magam. / Az "ötösfogat": Baranyai Tibi, Csonka Peti, Kóbor Pisti, Tóth Berci és én Tőzsér Gábor./
Aztán egy téli este talán 1986 körül , láttuk ám a luxuspanel ablakából az ötödikről, hogy tűz van Béla barátomék házánál.
Azonnal felöltöztünk Apámmal és odamentünk a hóban... Láttuk, hogy a három szintes ház legfelső szintje lángokban áll. Össze szedtük a gyerekeket és elvittük barátaimat hozzánk néhány napra.
A tűzoltók nagyon alaposak voltak, nem csak eláztatták a ház többi részét is , de a nagymama fémdobozban tárolt pénzét is eltűntnek nyilvánították... 😞
Béla bátyám újjá építette a nagymama felső-szinten lévő lakását és a tetőt ,aztán a következő évben eladta a Sztankó család mindenét és az én legnagyobb megrökönyödésemre Amerikába költöztek. 😮
Ekkor már autószerelő tanulók voltunk a Bánki Donátban Bélával együtt csak ő alattam járt talán két osztállyal.
Üresség öntött el emiatt....

De talán ezzel egy időben a kismotor jogsi megszerzésekor találkoztam Csiga barátommal.
Kicsivel később már együtt motoroztunk. Én az Édesapámtól kapott vadi új almazöld Simson B51-el (nagyon menő volt) ő meg egy piros színű valamivel régebbi Sachs-al száguldozott..
1989-ben végeztem a Bánki Donátban autószerelőként.
Sovány , gyenge gyerek voltam , nehéz volt a suli is.
De aztán az FKFV személyautó-szervizébe kerültem a Teleki térhez. Szerettem autót szerelni.
Csupa keleti cégautók voltak, de ha egy Volgának sikerült jól "belőni" a fogyasztását , hálás volt a sofőr.
Nem zavart a mosóbenzinben való alkatrészmosás és a csapágyak zsírral tömése, puszta kézzel sem.
Volt egy mesterem Székely Jani (bácsi). Ő akkor volt 51 éves én meg 18.
Nagyon jóban voltunk. Sajnos csak az utóbbi években sikerült néhány "tanítását" megértenem.
Például amikor a feleségét , "házvezetőnőként" mutatta be, az szomorú tanulság volt. (Ez GMK) 😞
Jó kis csapat volt a műhelyben ami kivételesen tiszta és kulturált volt.
Akkoriban modernnek számított, hogy a falak magasan csempézettek voltak és már modern csápos emelőkről dolgozhattunk, míg máshol aknában bujkálva dolgoztak a szerelők.
Nem volt nagy hajtás így szabadidőmben a lakatos kolléga megtanított lánggal hegeszteni, az esztergályosunk meg egy picit esztergálni.
Jani bácsi rendszeresen engem vitt a Mozaik utcai vizsgabázisra műszaki vizsgáztatni az általunk rendbe rakott cégautókat. Én vezettem végig. Mindenféle autót és kisteherautót. Az egyik ok amiért ragaszkodott hozzám Jani bácsi, hogy én nem izgultam a vizsgákon. Tudni kell , ehhez, hogy egy Barkasznak a kézifékjét úgy felújítani, hogy egyszerre fogjon, szinte lehetetlen volt. Ezért kitaláltuk, hogy ha a vezetőülés mögötti áramtalanító kapcsolót lekapcsolom, nem látszik a féklámpákon, hogy a fékpedállal rásegítek a kézifék fékerő vizsgálatánál. Így gond nélkül átvittem a Barkaszokat a vizsgán. A hajnali vizsgáztatás után elmentünk sokszor csavarogni a cégautókkal. Például takarmányt szereztünk be Jani baromfiudvarának.
Közben megreggeliztünk és délelőtt a mint akik elfáradtak, a homlokunkat törölgetve mentünk be a műhelybe.
Én ezt az időszakot is szerettem. Megtanultam a 45 kilós termetemmel teherautó kereket levenni-feltenni hatalmas pajszervasak segítségével. Már az is művészet volt amire az ember a kerekenként kb 20 óriás kerékanyát kilazította. Beáztattam fékolajba vagy csavarlazító spray-vel fújtam be és vártam amíg hat.
Időnk volt, hála Istennek.
Közben ennél a 45 kilónál jobban nem tudtam meghízni és időnként még mindig fájt a fejem.
Munkaidő után , javítgattam jópénzért a szomszédok-ismerősök autójait.
Egy idő után , amikor már sokadszor vittem ki Édesapám Budafoki új házába idegen autót javítani, Édesapám megunta, talán meg is sajnált és felajánlotta, hogy dolgozzak az ő vállalkozásukban, több pénzért.
Jó ötletnek tűnt , több pénzt ígért kevesebb munkáért. Bár én nagyon szerettem a szervizt és a fusit is.
A kereskedő vérem itt is kiélhettem autószerelőként. Két jó évet töltöttem a szervizben mielőtt Apuékhoz mentem dolgozni.
Apuéknál aztán hamar kiderült , éjjel 1.30-kor keltünk és mentünk a Budaörsi virágpiacra műselyemszalagokat árulni.
Reggel nyolcig jól ment a bolt, utána haza , Budafokra , reggeli és alvás kb délután egyig, ebéd, aztán munka a pincében. Szita-nyomtuk a szalagokat, Apu vágta a csodamasinával hosszában, én meg daraboltam talán.... kb este nyolcig , utána vacsora és alvás éjjel 1.30-ig talán 2.00-ig néha.
Én mindeközben már az autószerviz első évétől esti gimnáziumba jártam Békás citybe, hiszen ott éltem. Ezeken a napokon 13.00-kor kelés és irány kispolszkival a gimnázium.
Kb este nyolcig volt tanítás.... hagyne' folytassam ezt az ördögi kört , egy idő után már arra használtam ezt a két délutánt, hogy hazamentem Édesanyámhoz aludni , gimi helyett...
Aztán édesapám felesége sajnos megharagudott rám , és már elviselhetetlen volt a légkör....én már csak telefonon tudtam közölni Apámmal, hogy nem akarok odamenni többé hozzájuk... kb 1992 májusa volt.


Mondanom sem kell a sok Zener dióda és relé stb nem volt a kedvencem...
A tanfolyam végére még inkább lefogytam kb 42kg-ra (175 cm magasságomhoz), hogy kórházba kerültem...
Egy frissen végzett fiatal csinos doktornőnek köszönhetem , hogy életben maradtam és főleg annak, hogy volt türelme leülni velem beszélgetni.
A beszélgetés végén mondta, hogy az agyalapi mirigyemmel lesz valami, másnap már a honvéd kórházban ct-n villamossal jártam ahol, lezárt borítékot kaptam.
Persze én kibontottam.
Agyalapi mirigy daganat állt benne... 🤕
Utána négy hónap kórház, koponyaműtét és a végén hormonpótlások beállítása majd haza, decemberben, 1993.
Néhány nap otthonlét után az utcán fellökött egy kaukázusi juhászkutya amitől három darabra tört a könyököm.(Ekkor már Édesanyám elfáradt idegileg és nem kísért be a kórházba. Én ezt megértettem.)
Meg kellett műteni. Hívták is az Árpád kórházból az Amerikai úti idegsebészetet , hogy a frissen műtött fejem miatt altathatnak-e, igen volt a válasz.
Aztán hosszú hónapokig jártam rehabilitációra a baleseti intézetbe, amire újra kitudtam nyújtani a könyököm.Közben mivel felszabadult a szervezetem elkezdtem egészségesen hízni.
Néhány hónap alatt összeszedtem magam.
Érdekes , hogy idegileg-lelkileg nagyon jól bírtam a sok kórházasdit. Akkoriban még erős, fiatal idegrendszerrel voltam ellátva.
Négy hónappal a koponyaműtét után , ismét édesapáméknál kezdtem dolgozni immáron ügyintéző és raktáros munkakörben. Azon a nyáron (1994) már egy teljes hónapra rám merték bízni a komplett vállalkozást a három különböző nagybani virágpiacon lévő bolt ellátásával, beszerzésekkel és pénzügyekkel együtt, amíg ők nyaraltak. Addigra már színes áruválasztékkal rendelkezett a vállalkozás, a teljes virágbolt-kellékeken túl , Ziegler ostya, Szamos marcipán és bőrdíszműáru is volt a kínálatunkban. Nálam meg egy újabb kispolszki.
Mikor hazajöttek a nyaralásból, ismét negatív hangulat áramlott felém édesapám felesége felől így, elköszöntem tőlük ismét.
De a Gyáli bőrdíszműves hölgy számát megtartva , belevágtam életem első vállalkozásába.
20.000Ft-om volt, ebből vettem bőrhátzsákot, bőrpénztárcát, övtáskát stb...
Kivittem a Békásmegyeri vállalkozók piacára és még aznap eladtam szinte mindent.
Másnap korán keltem, mentem ismét Gyálra áruért...ez néhány napig így ment aztán a helyi konkurencia összefogott, megkeresett és elkergetett.
De én nem adtam fel. Folytattam az időközben már 23 éves Trabantommal a Teve utcai rendőrség helyén lévő szombati MDF piacon ahol, már hajnal 5-kor sem volt hely. De aztán egy ruhaárus lány megsajnált és egy tésztás lánnyal szorítottak nekem helyet. 😎
Onnantól egy héten egyszer dolgoztam. Annyit kerestem a bőrdíszművel, hogy jól éltem egész hónapban.
Mellette azért bevállaltam unokabátyám furgonjával, hogy éjjel feljárok a boltjának kenyérért Pilisszentivánra.
2-kor keltem, de sokszor 3-kor már újra ágyban voltam otthon. Jó kis pénzt kaptam azért is.
Aztán 1995-ben fejlesztettem a vállalkozást a Budakeszi vasárnapi piaccal, de az nem ment elég jól.
1996 év elején kaptam egy lehetőséget , hogy az újonnan nyílt Békásmegyeri vállalkozói piacon lévő Sooters fotósbolt nem igazán ment és az árusításért cserébe használhattam a bolt felét bőrdíszmű árusításra.
Hamarosan "kitúrtam" a fotóárut és béreltem a boltot. Egész jól ment, szerettem csinálni.
Akkor sem gazdagodtam meg sajnos , de a Trabantot Ladára tudtam cserélni és egész komoly árukészlettel rendelkeztem. Karácsonykor rendkívül szépen megcsináltam a boltocskát.


A szép karácsonyi forgalom után benyögték a tulajdonosok , hogy eladják a boltot a fejem fölül.
Viszont mivel látják, milyen ügyesen felfuttattam , társulhatnék velük. Vihetném az új kispesti Kodak Fotócentrumba a bőrdíszműveimet és lehetnék az üzletvezető. 10%-ot ígértek a forgalomból, és mivel a másik két boltjuk igen jól ment , belementem. Meg kellett tanulnom a Fuji fotólaborok használatát, hogy laborálni is tudjak hiszen, azt is nekem kellett csinálni. Kellett egy alkalmazottat fizetnem hiszen 26 napot nem lehettem ott reggeltől estig...

Sajnos a forgalom sem úgy alakult ahogy vártuk... Néhány hónap után a benzin és egyéb költségek miatt már ráfizetés volt nekem az egész. Mikor szóvá tettem üzlettársaimnak a dolgot, mehettem "Isten hírével". Mindenemet elbuktam. A komplett árukészletem odalett. Az előző évi jó bevételek miatti adófizetés végett még a Ladát is el kellett adnom. Csőd. 1997. 😞
De már 26 évesen sem voltam "eltaposható" így azonnal megkerestem addigi bőrdíszmű gyártókat akik örömmel adtak bizományba árut...
Mivel autóm nem volt egy összecsukható kétkerekű kocsira pakoltam fel a 4-5 karton apró bőrárut és már mentem is az akkor vadi új Kolossy téri piacra ahol kiszélesítettem a standot amit béreltem napi 500Ft-ért és beborítottam fekete műselyemmel, így nagyon jól mutatott a sok szép bőráru.
Elég hamar rákaptak a vásárlók és néhány hét múlva meg tudtam venni egy ismerős Wartburgját.
Aztán pár hónap múlva , amikor már megéltem belőle , jött egy fiatal pár és sikeremen felbuzdulva , az első emeleten az én kis standommal szemben , nyitottak egy márkás bőrdíszmű üzletet.
Ha valaki járatos az életben, ki tudja már számolni, hogy ennek következményeit: , elfeleződött a forgalom és én is feladni kényszerültem majd ők is csődbe mentek. Okos...
Még abban az évben mobilom egy MZ 250/1 típusú 17 éves ám gyönyörű állapotú motorkerékpárra cseréltem. Ez a műtét óta fennálló baloldali látótérkiesésem miatt is izgalmas kaland volt.
Akkor már néhány éve nem motoroztam , de meg kell mondjam , nagyon élveztem és nagyon jól is ment.
Akkoriban azt gondoltam, élhetnék a motorozásból is...
Mígnem egy hűvös késő-őszi napon a Budai alsó-rakparton, meg nem állt előttem a sor és a jó-öreg MZ első dobfékje nem állított meg. Így eltaláltam egy mikrobuszt hátulról és kiborultam a szembejövő autók elé...
Kisebb zúzdásokkal és orrvérzéssel megúsztam a kalandot.
De az MZ-t eladtam.😢
Elmentem dolgozni egy Aral benzinkútra a Hungária körútra. Egész jó jatt volt és bírtam a hideget is.
Aztán a tulajdonos átvett egy Ürömi benzinkutat is és odakerültem shop eladónak.
Az éjszakákat nehezen bírtam ébren és a pénz sem volt jó, így amikor egy Esso kút nyílt a kerületben jelentkeztem és már be is írattak az IBM-hez ,hogy megtanuljuk a számítógépes rendszert és az Esso központba teljes kiképzést kaptunk. Itt ismertem meg a szép szőke kolléganőt, aki végig nagyon kedves és közvetlen volt velem.... Persze beleestem fülig annak ellenére, hogy a párja sokszor jött elé és egy jóképű lovasrendőr volt.
Így maradt a baráti viszony és onnantól együtt voltunk minden műszakban. Jó pénz volt ezen a kúton.
Éjszaka megegyeztünk, hogy ő alszik 11-től 3-ig én pedig 3-tól 7-ig. Jó volt úgy ébredni , hogy a mosolygós kolléganő friss meleg Princess süteménnyel kínált. 😊
Eleinte kisebb ügyeskedésekkel kerestük meg a minimálbérhez a még egyszer annyi jattot aztán egy szimpatikus korunkbeli fiú jött be az utcáról és szép fehér plasztik kártyákon hozott "mágnescsíkokat" amiket mi fele-fele alapon elfogadtunk. Azonnali készpénz volt a már félretett tankolások miatt amiket kifizetett velük.
Mondhatnám, szép hónapok teltek így el. Kolléganő közben babát várt, és velem jött Balatonra a nyáron, de sajnos a kút tulajdonosa (megjegyzem nem a mi kis bizniszünk miatt) feladta az üzletet.
Persze az utolsó három hétben képeztem egy kis vésztartalékot.
Aztán megkerestem szimpatikus "kártyapartnerem" akinek előadtam zseniális ötletemet.
Azt találtam ki ugyanis pénzkeresés céljából, hogy a saját xy bankos kis maestro kártyámra , "másolja rá" a külföldi kártyák mágnescsíkjait , így a saját személyimmel ha kell tudom igazolni magam.
Így is tett. Másnap hozta a kártyám meg egy megrendelést. Bementem Budapest akkoriban legmenőbb Sony márkaboltjába és kértem egy hifi tornyot meg egy óriás tv-t 490 ezer forint értékben.
Személyit sem kértek és az "AMEX" (American Express) felirat sem tűnt fel senkinek a kis papíron amit a terminál kiadott sőt, kaptam egy srácot aki kiskocsival az autómig tolta dobozaimat.
20%-ért csináltam ezt így, aznap már 98 ezer magyar forintért vásárolhattam magamnak a kártyámmal amit csak akartam. 😊 1998-at írtunk amikor az még két havi minimálbérnek felelt meg.
A sikeren felbuzdulva néhány naponta mentünk különböző helyekre vásárolni.
Bevallom élveztem. Különösen azt a részét amikor nálam maradt a kártya egy "munkanap" előtti éjjel és tudtam , hogy reggel jön értem újdonsült "üzlettársam" , de én korán keltem és a világéletében becsületesen dolgozó Anyukámat elvittem bevásárolni.🙋♀️💖
Azt vehetett a környékbeli korán nyitó Abc-kben amit csak akart. 🎁
Kicsit izgult , de tudta miről van szó és tetszett neki. Vettünk sok mosóport , rúdszám téliszalámit, kilós kávékat és sok-sok mindent.
Aztán egy helyi kis műszaki áruházban vettem kis színes tévéket eladásra , meg Édesanyámnak állólámpát, otthonra menő spot izzós mennyezeti lámpákat is.
Ebből éltem néhány hónapig...
Volt olyan külföldi kártya amiről 3.5 millió forint értékben vásároltam, és észre sem vették, soha.
Aztán egy alkalommal egy Sportruházati boltban másodszor jártam reggeli külön úton amikor kiszúrták a lányok , hogy nem stimmelnek az adatok a slippen és a kártyán és már telefonáltak is.... én meg gyorsan távoztam kártya nélkül. Rossz érzés volt, megijedtem.
De addigra már volt tartalék kártyám a banktól, hivatalosan. Az előzőt már eltűntnek jelentettem, így folytatódott a buli...
Aztán egy idő után már elkezdtem félni. Éreztem, hogy megismernek... Vettem fel baseballsapkát meg nullás szemüveget , új márkás kabátot , de éreztem a végét...
Már mágnessel a zsebemben mentem vásárolni , hogy ha gáz van csak meg kelljen törölni a kártyát a zsebemen és volt adat-nincs adat..
Persze nem így lett.
A Budaörsi szupermarket műszaki osztályán külön kellett fizetni és már vártak az eladók.
Elfogadta a terminál a kártyámat természetesen , de kiszúrták a számok különbözőségét és hátra vitték a függöny mögé, kértek , hogy várjak picit...
Hamarosan hívott a kint várakozó üzlettársam, hogy jöjjek mert kezdik lezárni a kijáratokat...
...épp , hogy ki tudtam slisszolni, és mint a filmekben lenni szokott, a parkolóból kihajtva jöttek szembe a szirénázó rendőrautók...
Hazafelé bementünk a bankfiókba és kértem, hogy tiltsák le a kártyám hiszen ok nélkül elvették Budaörsön. A bankos hölgy hívta is az áruházat ahol azt mondták, "Semmi probléma nincs a kártyámmal, fáradjak vissza érte".
Ez szép dobás volt tőlük.
Nem baj, én kértem a letiltást és a számlámat is megszüntettem azonnal.
Komolyan megrémültem végre. De ebből nem lett semmilyen gondom.
El is mentem egy pizzériába futárnak....
Eltelt néhány kemény hónap a pizzériában ugyanis, logikátlanul a teljes II. és III. kerületben szállítottunk házhoz az új szolgáltatás végett így sokszor volt egyszerre hűvösvölgyi, Békásmegyeri és Rózsadombi címem ... Ebből kifolyólag szegény öreg 105-ös Škodát hajtottam , de így is sokszor kihűlt pizzát kaptak az utolsó címek, tehát örülhettem ha kifizették és nem vertek agyon... jatt ilyenkor persze nuku.
Ezzel együtt jó pénz volt ebben, csak túl-túl sok idegeskedés...
Aztán egy jó félév múlva egyik reggel hat körül csengettek a luxuspanelban. "Rendőrség!" mondták Édesanyámnak az ajtón kívül állók. Egyből felpattantam az ágyból. Házkutatási paranccsal jöttek.
Látszott a sok fős rendőr csapaton, hogy ledöbbentek amikor egy tiszta , rendes családdal találták szemben magukat.
Nagyon visszavettek a fellépésből. Megkérdezték, melyik szobában lakom és csak ott nézett szét az üggyel megbízott nyomozó, ott is csak "lábujjhegyen".
Megnézték az öreg Škodát is , de nem találtak semmit.
Édesanyám közben, folyamatosan mondta nekik, hogy én milyen beteg vagyok, hogy hormonokat kell szednem és időben ennem stb...
Ezzel együtt bevittek.
Már a civil rendőrautóban barátságosak voltak , mondták , hogy "Szólhattam volna nekik, hogy biznisz van".😉
Én végig nem szóltam semmit az üggyel kapcsolatban, hiszen nem volt bizonyíték ellenem.
A rendőrségen is kaptam enni-inni , de a wc-re is csak kísérettel mehettem, gondolom, nehogy megöljem magam, vagy ilyesmi miatt.
Ott ültem egész nap, kérdezgettek, nem igazán adtam válaszokat amíg be nem hozták a bűntársaimat.
Amikor már látszott, hogy "kiborult a bili" , enyhítő körülménynek számított, ha beismerem tetteim nagy részét.
Hozzá kell tennem, a nyomozók el voltak ragadtatva zseniális ötlettől , hogy a saját kártyámmal tudtam dolgozni.
Szerintem is jó ötlet volt..... 1.5 év letöltendő fogház-büntetéssel díjazták ezt!
Úgy emlékszem 15 vádlott volt és én voltam a másodrendű amivel, nem értettem egyet , de ez senkit sem érdekelt.
Fellebbeztünk ügyvédemmel.
Közben eltelt még 1-2 év és az új kormány, eltörölte azt a néhány éves "narancsos" törvényt miszerint " Ha egy bűnügynél bizonyítható , hogy többrendbeli és bűnszövetkezetben követték el, akkor már nem adható felfüggesztett szabadságvesztés".
Így másodfokon már felfüggesztettre változtatták büntetésemet.
Összességében, azt hiszem nem volt nagy üzlet ez kártyás történet ugyanis, az eljárás során annyi idegeskedés és félelem volt, nem beszélve az ügyvédi és eljárási költségekről, hogy feledtette azt a néhány jó hónapot amikor jobban éltünk. 😞
Visszatérve az igazi munkához, 2000 januárjában egy Békásmegyeri pizzériában ami egy volt osztálytársnőmé volt, kezdtem dolgozni szintén futárként.
Jó pénz volt ott is és nyugalom általában.
Jó félév béke után , bejött a kollégáim által már jól ismert "Ragyás Tóni" becenevű alvilági izomkolosszus, gyenge "RAM"-al rendelkezett szegény.
Megkért, hogy vigyem el ott a telepen egy kocsmáig, ám mikor odaértünk , még két rohadék pattant be a hátsó ülésre és utasítottak, hogy egy másik kocsmáig vigyem el őket a környéken.
Közben a RAM hiányos állat mellettem, magyarázott, hogy "vegyek vissza az arcomból" , és közben ütni próbált, de elkaptam az óriási öklét , és mondtam , ne üsse a fejemet mert műtve volt, ha megdöglök, megy a sittre életfogytig...
Ezek után a hátul ülő "hősök" lefogták a kezemet , a nyakamra húzták a biztonsági övet és a nagydarab állat kb 25-öt ütött a fejemre.......
Magam sem tudom, miként , de kiugrottam a kocsiból slusszkulccsal együtt, és futottam vérző orral-fejjel ahogy tudtam...
Ők meg üvöltöttek, hogy menjek vissza a kocsiért mert felgyújtják.
Amikor felmentek a kocsmába néhány perccel később, visszamentem a Škodáért...
A rendőrségen azt mondták, kár feljelenteni, mert én leszek a huszonötödik...
Közben hívták a rendőrőrsöt , hogy a Tóniék felgyújtották a kocsmát ahova felmentek...
El kellett engednem ezt a sztorit is. A munkámat is otthagytam.
Örültem bevallom amikor 1-2 év múlva mutatták a Kékfényben , hogy Ragyás Tóniba valaki egy komplett tárat beleeresztett , majd elsétált....
Nem szép tudom, de akkor valójában az egész harmadik kerület fellélegzett.
Elmentem fagykiskocsira dolgozni. Csilingeltem minden nap. Kifejezetten jó pénzért, vállalkozóként , hivatalosan.
Szerettem fagyiskocsizni. Sok munkáért sok pénzt kerestem.
Persze ott is alul kellett kezdeni, egy öreg Mercit kaptam.
Pakolni kellett, kaparni a jeget és lefutott útvonalakat járni.
Aztán szép lassan , mikor már látták az elszántságom és a jó bevételeim, kaptam egy Ivecot.

A dobozban -50 fok volt , de az utastérben hőség.
Aztán kaptam jobb területeket is. Például tavasztól őszig szombat: Surány , vasárnap: Horány
Telkes övezet, jó bevételek és 12 órás munkanapok, de szívesen csináltam.
Sok kaland volt ott is, meg lehúzás , de ezt már nem részletezném..
Sajnos 2 év után, mikor jött az ősz és megnyitottak mindenhol a szupermarketek, lecsökkent annyira a forgalom, hogy alig kaptam fizetést. Az év vége előtt feladtam és kiléptem.
2002 tavaszán, már teljes csóróság volt nálam amikor úszómestereket kerestek a frissen privatizált Komjádi uszodába, képzéssel.
Én aki nagyapámmal jártam úszni a Hajós Alfréd uszodába 6-8 éven keresztül, szívesen vettem, hogy újra vízközelbe kerüljek.
Komoly volt a kiképzés akkoriban, főleg számomra aki nem úsztam akkor már sok éve.
Reggel 8-tól 12-ig úsztunk edzői utasításokkal és rövid ebéd után elméleti képzésen vettünk részt pár héten keresztül.
Aztán a sikeres uszodamesteri vizsga után a régi kollégák folytatták a képzést.
Volt például 150 méter túlfolyórács sikálás klórral, gyökérkefével, behajolva a beton bírói járda alá. Zuhanytálca sikálás és hetente kétszer zsírcsík sikálás savval.

De sokat ültünk az úszómesteri állványon is, egy vékony napernyő alatt...
Aztán 2002 nyarán sajnos rosszul lett egy 60 fölötti úr a rám bízott nagymedencében, minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam újraindítani a szívét...
Utóbb kiderült, kilyukadt a szíve, "hátsófali infarktust" kapott.
Máig tudom a dátumot. 2002.07.26 08.30.
Megviselt lelkileg. Ott feküdt letakarva szegény órákon át amíg oda ért a halottszállító.
Döbbenten néztem ahogy családok , tőle néhány méterre esznek a viacolor kőre terített plédjükön.
Sajnos még abban az évben egy másra bízott medencénél is megtörtént ugyanez. Ott a vízilabdás öregfiúk nem engedtek a haldokló barátjuk közelébe.
Utólag úgy gondolom, így jártam a legjobban. Lyukas szívvel nem tud halandó semmit kezdeni... 😒
Aztán 2005 év elején újra államosították 😯 a Nemzeti Sportközpontokat és én mint egyéni vállalkozó nem maradhattam volna többé ebben a státuszban.
De szükségük volt emberre a Kőér utcai "büntetőtelepre". Így valahogy mégis maradhattam.
Persze az már nem az én helyem volt. Egyedül voltam egy műszakban és a medencetér napi takarítása is az én feladatom volt. A fényes-bordó nézőtéri kb 200 nm-es járófelület felmosása is az én dolgom volt.
Odavittem Kocsis Jani barátomat is akit a Komjádiból ismertem és épp nem volt munkája. (Bár ne tettem volna!)
Én talán 3-4 hónapot bírtam az amúgy télen is 31 fokos párás Kőér utcai uszodában amikor áthívtak a szép új Kleopátra Wellnessbe.
Jani viszont maradt. ,,Már nem tudom mennyi idő telt el ,talán 2-3 év, de Jani ott a Kőér utcai uszodában felkötötte magát. 😢 Jóval fiatalabb volt nálam és elvált. De kisfiát Danit sokszor behozta a Komjádiba az együtt töltött évek alatt. Párját is én hívtam el először csobbanni. Máig megvisel ha rá gondolok..... -ha nem viszem abba az uszodába.... -ha tartom vele napi szinten továbbra is a kapcsolatot..... 😭
A Kleopátra Wellnessben, megmutatták a helyemet, egy pálmafa alatt egy fehér kényelmes nyugágy volt, masszív műanyagból.
Csak az volt a dolgom, hogy legyek bent amíg bárki úszik az amúgy 1db kb 9 méter hosszú mellkasig érő medencében.
Végre nyugi volt. Több pénzt kerestem és sokat olvastam, néha aludtam is...
Közben megismerkedtem néhány tehetséges ismert emberrel is. Nagyon jó dolog volt , hogy Kepes András unokáját, a kb. 8 hónapos Hannát bő egy éven keresztül ,heti három-négy nap rám bízta Édesanyja arra a néhány órára amíg ő edzett. Hanna jellemzően a karomon ült és csodálkozva nézte merre sétálok és magyarázok neki. 💖
Engem energiával töltött fel a kis illatos, meleg gyermek ölelése, hordozása. Hanna is kezdett megszeretni, már szinte esett ki az Anyja karjaiból amikor meglátott.
Hamarosan Hanna kis mutató ujjával navigált engem, hogy merre menjünk a wellnessben.
Nemsokára megtanult járni, de sokszor még mindig a karomon utazott.
(Itt érdemes talán megjegyeznem, hogy , gyerekkorom óta szerettem a kicsiket. Édesanyám kb 15 évig volt bébiszitter , így mindig volt szeretgetni való gyerek a környezetemben.)
A Kleopátra wellness jó közeg volt, és sok szabadidőmnek és érdeklődésemnek köszönhetően , itt tanultam meg az internetet igazán használni, IWIW-re felregisztrálni és a recepcióra is szívesen álltam be kolléganőm helyett. Simon Kata akkor volt 24 éves, és igazán vonzó volt számomra.
Barátság alakult ki közöttünk. Sokszor kért meg , hogy este 11-kor a 2-szer 16 óra munka után vigyem haza négyéves kisfiához Dömsödre akit egyedül nevelt.
A Duna parton bérelt egy szép kis házat. Mivel későn értünk le , sokszor ott aludtam. Meg kell mondjam, nagyon szép úgy ébredni, hogy az ember a Dunát látja az ablakból, karnyújtásnyira.
Érdekes időszak volt ez. Főleg mivel a Jó kis Opel Astrámat lecseréltem egy öregecske Opel Corsára ami ugyan nagyon jó kis autó volt, de egy lélekvesztő , főleg egy 120kilós férfinek.
Nagy unalmamban munkaidőben, találtam egy profi , még fóliás új masszázságyat az uszodától csak egy üvegfalnyira. Mivel a Komjádiban már tanított a gyógymasszőrnéni néhány masszázsfogást, nekiláttam a kedves ismerős vendégeket masszírozgatni.
Annyira biztatgattak, hogy milyen jó érzékem van hozzá, hogy beiratkoztam egy masszőrképzésre.
Olyan komolyan vették a képzést, hogy meg is buktattak anatómiából mivel, csak két mondatot tudtam írni májunkról.
De a pótvizsgán kihúztam az Endokrin rendszert és tele írtam neki 4dbA4-es oldalt... 😉
Ekkor 2006-ot írtunk.
Aztán még abban az évben váratlanul kiadták bérbe a Kleopátra wellness-t egy biztonsági őrséget ellátó cégnek.
Az új vezető egyből közölte , mindenkit bejelent és a pénzem alig 60%-át hajlandó csak kifizetni a továbbiakban. Így távoztunk mindannyian.
Addigra engem már hívtak az első Sportmax-ba dolgozni, ki a Kamaraerdőbe...
Simon Katát is vittem magammal.
Ő pénztáros lett az újonnan nyíló komplexumban, én uszodamester és vízgépész egyben.
Ez izgalmas feladat volt, mondhatom.
Azt hiszem az idegrendszerem már ott kapott néhány pofont.
A gépészet elég összetett volt, leírás és egyéb információk nélkül is hamar beletanultam.
Az igazi "idegölés" a 36 fokban való munkavégzésnél kezdődött egy fehér vékony napernyő alatt amit, rendszeresen elvitt a szél. Kb ötször égtem és hámlottam le azon a nyáron , de nem ez volt a legnehezebb...
Izgalmas volt az élménymedence sodrófolyosóval. Egész nap a sodrót őriztem sokszor és szedtem ki az elmerült gyerekeket akiket még a szüleik sem vettek észre időnként...
A nagyobbik gond egy az élménymedence partjára épített kb. 3 méter magas vízi-csúszda volt.
Ugyanis az IQ bajnok gyártó és tervező úgy oldotta meg , hogy két szép krómozott korlátot szereltek rá , de olyan vastagot , hogy az én kezem sem érte át, nemhogy egy gyereké.
Persze nem terveztek gumijárdát, vagy hasonlót köré...
Nem kellett sokáig várni az első négy év körüli kisfiú pont amire felért , lecsúszott a kis vizes keze a korlátról és a tetejéről esett hanyatt a betonkockákból kirakott udvarra.
Persze én rohantam vele az épületbe az elsősegélynyújtó dobozhoz. Ömlött a vér a fejéből és üvöltött szegény.
A nagymamával volt, mert Anyja dolgozott.
Simon Kata hívta a mentőket akik nem találták 40 percig az új Sportcentrumot. 😯
Miután meggyőződtem róla , hogy nem sérült a koponya csontja, beálltam a hideg zuhany alá a gyerekkel a kezemben. Így sikerült a vérzést csillapítanom. "Érösszehúzó-hatás".
Amire a mentősök odaértek már csak én voltam ideges. 40 perc alatt négyszer halhatott volna meg.
El is küldtem őket a fenébe miután közölték, egy fedőkötés felhelyezése közben , hogy vigye be Anyuka (aki előbb odaért mint a mentő) a János kórházba ha szeretne egy röntgent.
Úgy éreztem felrobbanok a tehetetlenségtől és a dühtől.
Ezek után hiába kérleltem írásban és szóban a sportmax vezetőségét , hogy szerezzenek be egy zuhanás-tompító eszközt-burkolatot, sajnos süket fülekre leltem.
A következő esés után én sk. fogtam a műfűnek kiterített és a szél által sokadszorra felszedett óriás vastag zöld filc-szőnyeget , és a kb 200 nm-ből hajtogattam egy kb. 3x3 méteres négyszöget ami több mint fél méter magas lett így, és oda vonszoltam a csúszda létra mögé.
Talán még aznap arra esett a következő vizesmancsu....
Sajnos , köszönetet senkitől sem kaptam.
A húzós nyár után , pangó ősz és tél jött...
Ide tartozik , hogy nyáron a szuper bevételek idején, Simon Kata minden nap "osztott" nekem az extra pénzből.
Így szépen feljavította amúgy nem túl magas pénzemet.
Időközben kiderült, hogy az üzemeltető (főnökünk) , nem fizette az uszoda bérleti díját.
Valamikor 2007 év elején ki is rakták őt a Sportmaxból.
Én ekkor kerestem egy szépségszalont ahol béreltem egy masszázs szobát.
Mivel azonban csekély számú vendéget tudtam csak bevonzani, mellette futárkodni kényszerültem.
Ez így is gyenge pénzt hozott.
Ekkor már egy ideje telefonon sokat beszélgettem egy kedves ismerős párral akik Írországba költöztek , az előző évben.
Amikor a fiú anyukája is kiment hozzájuk látogatóba néhány hétre, már itthonról mobilon rendszeresen felhívott és mesélte , mennyire jó odakint.
Hogy Írországban mennyire magukra találtak fiáék és , hogy a lány lett az új dolgozók betanítója a golflabdagyárban ahol, mesés 2000 Eurós fizetést is meg lehet keresni a próbaidő után. Sőt, barátomék felajánlották, hogy lakhatok náluk egy ideig.
Hát, addig-addig beszélgettünk, hogy én bizony eladtam a masszázságyaim , meg az autómat és vettem egy retúrjegyet Corkba a Malévnál.
Emlékszem, 2007. 05.03. volt az indulás napja.
Előtte már járattam magamhoz egy angol-nyelvtanárt, és megvettem mindent az útra.
Gyógyszert és igazolást is szereztem a kórházban a hűtött injekciómhoz.
Az indulás előtt kb. két héttel, Józsi barátom hívott , hogy mégse menjek, mert létszámstop lett a golflabdagyárban a diákmunkások érkezése miatt a tanév végén, illetve , mégsem tudnak szállást adni az általuk bérelt házban , mivel vendégek jönnek.
Fú, ez gyomron ütött.
Úgy, hogy eladtam mindenem, repülőjegyem van, állásom egy szál se, elég rosszul érintett.
Kicsit megharagudtam, így szó nélkül elkezdtem keresni az "iwiw"-en olyan egyedülálló Magyar lányokat akik Cork megyében élnek.
Találtam is egyből kettőt.
Egy 21 és egy 30 évest. Én voltam akkor 36.
Vártak is a lányok a Cork-i reptéren kocsival.
Charleville-ben laktak és dolgoztak, Corktól kb 50 km-re.
Szállást viszont csak egy hétre tudtak szerezni azt is úgy, hogy egy Szlovákiai magyar fiatalok nappaliában lakhattam ingyen.
Esélytelen volt normális szállást és állást találni a kevéske nyelvtudással.
Ráadásul pont akkoriban , úgy döntött a májusi eső, hogy egy hétig nem áll el.

Így utólag nézve , azzal jól jártam, hogy az egyik lány elköltözött Mallow-ba ahol állást kapott, a másik hölgy pedig összeköltözött újdonsült barátjával.
Így én beköltözhettem az ő szobájukba. Egy magyar testvérpár, két fiú bérelte a másik két szobát.
Aztán az eső után, elkezdtem állást keresni nagy erőkkel.
Kb. 58 helyre jelentkeztem emlékeim szerint...
Sok helyről kaptam válaszként levelet amiben leírták, hogy kizárólag Ír állampolgárokat foglalkoztatnak illetve, az ideiglenes létszámstop miatt nem vettek fel.
Az idő telt, a pénzem fogyott...
Sajnos az élelmiszerárak is magasak voltak, a buszjegy is tízszerese volt a hazainak és a szobát is egy itthoni lakás bérleti díjáért tudtam bérelni...
Szorított ez a helyzet, már kölcsönpénzt is utaltak itthonról....
Aztán kb 2.5 hónap után felvettek egy a házunk mellett lévő gumiszervizbe.
Kemény volt. Heti 6 nap , napi 10 óra meló.
Szereltem én kamion , traktor , személyautó és teherautó gumit is.
Aztán hamarosan az egyik hét végén közölték, hogy vissza kell vegyék az elődömet így, elküldtek....
Ez egy szombati nap volt.... elkeseredtem.... Hívtam a Malévet és már hétfő reggel indultam is haza...
Fontos, a nyári 24 fok ideális lett volna nekem. Az autók a negyedébe kerültek mint itthon.
Hamar Budapesten találtam magam , egy Airport minibuszban a Ferihegyi gyorsforgalmin a dugóban, 38 fokban... Ó, már akkor bántam , bár nagyon hiányzott a család. Főleg Anyám meg az akkor 11 hónapos unokaöcsém akivel együtt laktunk.
Igazán két nap múlva jött a gyomronvágás' amikor felhívtak a Charleville-i Lidl elosztó raktárból, hogy fel vagyok véve "új áru-vonalkód rögzítőnek" 2000 eurós kezdő nettóval!😞
Persze addigra már feladtam a szállást odakint és nem lett volna pénzem repülőjegyre sem....
Szóval, kudarc volt.
Itthon gyorsan kerestem állást. Fel is vettek egy "szépséghibás" háztartási gép üzletbe eladónak.
Az alján kellett kezdenem... Reggelente az előző nap behozott használt hűtőket kipakoltam a hetedik kerületi pince üzlet elé. Leöntöttem az éjjel odagyült emberi vizeletet és kutyagumit hipós vízzel, hogy tiszta járdára pakolhassam a sikálnivalót.
Aztán nekiláttam tisztára mosni kívül-belül a hűtőket....
Napközben az üzletben kiszolgáltam a vásárlókat , megtanultam a számlázó programok használatát.
Közben kihullott egy sofőr, így felkerültem a kisteherautóra sofőrnek.
Az már kellemesebb volt. Jatt is volt, meg járhattam a várost és környékét egy rakodóval.Sokszor hazavihettem az autót ha bevállaltam egy környékünkbeli fuvart munka után...
Ilyenkor otthon aztán játszhattam Gabesszal..., imádtam...
Érdekes helyzet volt az, hogy együtt laktunk a szüleimmel-húgomékkal egy lakásban.
Nem éreztem kifejezetten kényelmetlennek ,pedig én már rég száz kiló felett voltam a 186 centimhez.
Mondhatni szeretetteljes időszak volt... Nyilván apróbb súrlódásokkal...
A háztartási gép üzletben időközben , néhány hónap után (meglepő módon) megbízott üzletvezető lettem.
Sajnos a tulajdonos család feje, láthatóan érzelmi hullám hegyeken és völgyeken ment keresztül , és ezt ránk, dolgozókra is vetítette. Volt például amikor meghívott minkett Velencei házába hétvégi ottalvós borozgatásra , aztán hétfőn őrjöngött az üzletben, hogy megittuk a drága borait...
Én már akkoriban is nehezen viseltem ha kiabálnak velem, főleg ha valódi ok nélkül...
Máskor meg veszített egy nagyobb összeget a tőzsdén és egy hétfőn , kirúgta egy kollégánkat a semmiért...
Aztán egy hétfő reggel úgy adódott , hogy Édesanyánkat szidta ..... Én akkor felemeltem a hangom és utasítottam , hogy fizessen ki , mielőtt kitöröm a nyakát véletlenül.....és távoztam a pénzemmel.
Ez persze adósságom visszafizetését késleltette emlékeim szerint.2007 év vége lehetett...
Utána néhány hónapig telefonos értékesítő voltam egy internetes cégnél, de valahogy egyre többször voltam hulla fáradt... Egy alvás vizsgálaton kiderült, súlyos légzés kimaradásaim vannak alvás közben... Mielőtt azonban kaptam volna egy légbefúvó szerkezetet, hála az égnek, belenéztek a torkomba és látták, hogy borzasztó állapotú a mandulám és, hogy "behíztam" a torkomba is.
Hamar felkerestem a fül-orr-gégész orvosomat aki kisvártatva megműtött. De nem csak a mandulámat vette ki, hanem egy "lágyszájpad plasztikát" is csinált amitől azonnal megszűntek a panaszaim.
Új erőre kaptam szinte..
Három héttel a műtét után , már felvettek a Nagybörzsönyi Szentorbán Hotelba ahol, uszodamester-vízgépész és masszőr is voltam egyszerre 😎. Ekkor 2008 kora tavasza lehetett.
Sok munkáért, jól megfizettek így vállalkozóként.
Fel kellett költözni egy hétre a hotel melletti személyzeti szállásra, ami nem volt a "luxuspanel" szintje közelében sem.
A legtöbb kolléga Erdélyi volt.
Ezzel nem is lett volna bajom ha nem a "kicseszősdi" ment volna....
Visszanézve, azt hiszem idegeim már akkor sem voltak rendben. Nehezen viseltem a feszültséget.
Nehezen viseltem a dühítő dolgokat a munkában is. Aztán nehezen viseltem az emésztési gondokat a fenti koszt végett.
Aztán pár hónap után befogadtak Erdélyi kollégáim is....
Nagyon sok masszázst kellett naponta megcsinálni. Időnként 10-12db 50 perces is volt.
Közben egy 60 kilós sósavas ballonnal amit egy létrán kellett levinnem félkézzel egy aknába ahol a gépház volt, megcsúsztam és ,kirántottam a porckorongom.
Onnantól fájdalmak közt masszíroztam.
2008 év vége felé egyre inkább hiányzott a család a fent töltött hetekben, de űzött például az a jakuzzi is ami egy otthoni használatra gyártott gyönyörű szerkezet volt, de egész álló nap ültek benne az emberek a teraszon, hóban is , masszázskrémes háttal is így folyamatosan eltömődtek a szűrői és volt olyan nap amikor reggel hattól fél tízig tartott a fúvókák és a kád tisztítása , újratöltése , de este hatkor ,már eldugult és én este fél tízig újra takaríthattam a szakadó hóesésben...
Szóval ezt , sok pénzért sem...
Így mivel hívtak is egy korábbi jelentkezésem alapján, átmentem a World Class nevű fitnesz-wellness hálózat Óbudai , három szintes létesítményébe, uszodamester és vízgépésznek.
Békésebb időszak volt, nyilván kicsit kevesebb pénzért, de így is jól kerestem és minden éjjel a saját ágyamban alhattam végre.
Szabadidőmben játszótereztem az unokaöcsivel, vásárolni vittem Édesanyámat és persze általában volt egy-két hölgy is az életemben.... 😉
A World Class mint 2009 tavaszán kiderült , féléves megnyitása óta , jó néhány tízmilliós adósságot halmozott fel. Aztán egyszer csak leváltották a vezetőségét és István az új igazgató,aki nálam fiatalabb volt kicsivel, tényleg mindent bedobott , hogy megmentse a helyet.
Szórólapoztunk a piros-lámpáknál a környéken, illegális reklámot helyeztünk a gyalogos felüljáróra és óriásplakátot is kihelyeztetett a közelben.
Én, akinek szoros érdekem volt , hogy menjen a klub, és ne 26-án kapjak pénzt, segítettem mindenben.
Például hétvégenként amikor nem volt bent értékesítő, szívesen körbevezettem az utcáról betérő érdeklődőket, és jónéhányszor sikerült is akár éves bérleteket is eladnom a családoknak , egyéni érdeklődőknek...
Néhány hónap alatt sikerült is ledolgozni az adósságot és nyereségessé tenni a klubot.

Én így magaménak éreztem a helyet és oda vittem a sógoromat is dolgozni, meg persze egy régi szomszédlányt aki hamar recepció vezető lett.
Azt hiszem az István által nekem ítélt "Uszoda koordinátor" elnevezés , tényleg tükrözte azt ami a dolgom volt.
Én intéztem a beszerzéseket, javításokat évekig. Én is vettem át őket. Szerettem csinálni...
Nem tagadom, kaptam jutalékot a beszállítóktól ahogy ez lenni szokott... Úgy érzem jó volt így.
8,5 évet dolgoztam ebben a létesítményben aminek a neve közben változott az üzemeltetőkkel együtt.
Komoly törést a sok békés év után az hozott , hogy az egykori kollégám aki időközben átment úszásoktatónak, házon belül, összeismerkedett egy úszni tanuló gyerkőc Apukájával , aki megvette a 2100 nm-es klubunkat, és mivel nem ismert mást, kinevezte egykori kollégámat ügyvezető igazgatónak.
Onnantól csak az üvöltözésre emlékszem.... Na nem én üvöltöztem, hanem az "igazgató úr" aki kb. tíz évvel fiatalabb volt nálam.
Többnyire a semmiért üvöltött... Én meg egyre csak méregettem a gigáját, hogy egy ökölcsapással véget tudnék vetni a kiabálásnak, örökre....
Persze, tudtam milyen következményei lennének....
Így , kb 4 hónap után én kerültem kórházba.... Nyaki gerincvelői ideggyulladással...
Nagy dózisú szteroiddal néhány nap alatt lehúzták a gyulladást, majd hazaengedtek.
Azt elfelejtették említeni az Amerikai úti idegsebészeti intézetben, hogy az elvonási tünetek között , az izomzat tömeg vesztésen kívül , depresszió, szorongásos görcsök, és szörnyű hőhullámok közti remegés, sírás-nevetés előfordulhat. Hát nálam elő is fordult, folyamatosan.
Ekkor már sejthettem volna , hogy érzékenyebb a szervezetem mint az átlag emberé.
Pokoli érzés tud lenni, főleg ha az ember egyedül van otthon... 😢
Aztán már nem emlékszem ,hogy hány nap múlva ,de jobban lettem.
Persze kellett a pénz, visszamentem dolgozni.
Asszem' ez hiba volt.
Sajnos kb. újabb 4 hónap után kiléptem végül.
Az új munkahely a Nav oktatási centrumja , szürreális volt .
Főként faleveleket kellett söprögetnem a hatalmas füves parkban. Az ott töltött két hét alatt kiderült, elődöm elhunyt a csapvízből szerzett legionellától pár hónappal odakerülésem előtt. Ekkor már az agyam ezt nem bírta feldolgozni hiszen, én is azt a vizet ittam...
Gyorsan az idegsebészeten találtam magam. 😭
Megduplázták a négydózisú szteroid infúziót... három nap alatt ismét elmúltak az ideggyulladások, de addigra már az agy fehérállományában is voltak....


Szklerózis multiplex volt a diagnózis. 😒
Újabb elvonási tünetek, pokoli magányos napok következtek......
Aztán egy kisadag nyugtató segített, háromszor egyet szedtem belőle és jól voltam.
Ez maradt is. Közben kaptam egy immunmódosító injekciót amit folyamatosan adnom kell magamnak a további shubok elkerülése érdekében.
Hamarosan elhelyezkedtem egy étterem és szálloda kellék nagykereskedésben , értékesítő és kereskedelmi ügyintézőként.
Mondta a tulajdonos, hogy a raktárban kell kezdenem, hogy meglegyen a termékismeretem.
Azt nem említette , hogy időszakonként napi hét raklap áru érkezik , egy raklap kb egy tonna, és ezt nekem kell leszedni békával a teherautókról, és bevinni a raktárba, átvenni tételesen majd kipakolni a polcokra.... Jó, kaptam egy segédmunkás srácot...
A hűvös raktárban, meglepően jól bírtam a fizikai munkát is..
A munkám legkellemesebb ám , nagy odafigyelést igénylő ezért fárasztó része az volt, amikor egy Nissan kisteherautóval ki kellett szállítanom a megrendeléseket.
Időnként, komplett napokat ezzel töltöttem.
Élveztem a szinte új , villámgyors és klímás cégautó vezetését.
Aztán volt időnként holt időszak és a tulajdonos , hogy ne unatkozzunk, az udvaron lévő összes fahulladékot velünk aprítatta és szállíttatta el.
A negatív csúcspont akkor jött el amikor bővítette a raktár területét, és úgy gondolta , a házánál lévő raklapnyi régi tömör bontott tégla halmot , pakoljuk be a még épp , hogy bejáratott cégautóba és hordjuk le a nagykereskedésbe. Megjegyzem a Furgon 795 kg teherbírású volt, de a fél raklap tömör téglától amit egyenként pakoltunk föl a májusi napsütésben, már úgy beterpesztett szegény , hogy imbolyogva, a rúgótöréstől tartva óvatosan vezettem le. Nem az autó volt gyenge,a tégla volt nehéz.

Persze a kőműves mondta az IQ bajnok tulajnak, hogy ezt ő nem hajlandó beépíteni...
Aztán ismét raktári sőt , számlázási feladatokat kaptam. A vége az lett néhány hónap után, hogy egy karakternyi számlázási hibáért egy reggelen, üvöltözött velem a nagydarab "tudós".
Amikor odakerültem, mondtam én neki , hogy azt nem tűröm...
Így előszedtem a táskámból a "Megbízási szerződés azonnali felmondása" című dokumentumot, és távoztam a "kiképzőtáborból". 2017 júniusát írtuk.
Ez idő tájt, már Katám egyéni vállalkozása nevén dolgoztam, az időközben bevezetett minimáljárulék, és egyéb ötletes "megfojtó" adójogszabályok miatt.
Így elég nehéz volt a cégvezetőket meggyőzni, hogy velünk szerződjenek.
Itt jegyezném meg, hogy 1993 óta , a hormonpótlások közt, ami esténként egy injekciót is tartalmazott , már mellé jött az SM-re kapott heti háromszori öninjekciózás és az enyhe nyugtató folyamatos szedése is....
Ekkor már oda kellett figyelnem, hogy megóvjam magam a túlhevülésektől ugyanis, a Szklerózis nem kedveli az ilyesmit.... és mint tudjuk, én sem.
Mindenesetre , leszerződtem egy Budapesti négycsillagos Hotel igazgatójával aki , uszodamestert keresett.
Ő azt kérte, legyek én a vállalkozó ismét, és akkor kifizeti azt a pénzt amit kérek. Én azonnal 2017 07.01-től újra aktiváltam az e.v.-t.
A szép bár régi hotelben, ideiglenes békére és jó pénzre leltem.
Hamar kiderült aztán, hogy a szennyes kezelés is az uszodamester feladatai közé tartozik.
Ezzel egy ideig nem is volt gond, csak amikor megnőtt a vendégforgalom és a sok szép fehér törölközők tele lettek barna-piros-sárga foltokkal és a darabszám is többszörösére nőtt, akkor már kezdtem kellemetlenül érezni magam a levegőtlen-ablaktalan kicsi és büdös szennyestárolóban, akár a 8 órából napi 4-6 órán keresztül.
Apránként szembesültem azzal a helyzettel, hogy az ottani ,rosszul fizetett dolgozói közösség, egész másként él és gondolkodik mint én.
Tőlem is azt várták, hogy minden apróságról tájékoztassam az éppen aktuális recepcióst aki jegyzőkönyveket vett fel minden kis butaságról...
Próbáltak engem utasítgatni, és visszaéltek az általam elkotyogott magánéleti információkkal.
Talán az sem tett jót, hogy abból amit a kollégák elszólogattak kiderült, megláthatták az én önéletrajzom és szerződésem, a vezető számítógépén amiből kiderült , hogy én a dupláját keresem mint ők.
Aztán egy nap, fura hőhullámok kezdtek gyötörni a hotelban.
Olyankor bementem a mindig hűvös sóbarlangba lehűlni amíg, egy őrült ötlettől vezérelve el nem rontották a hűtését...
Sajnos a rosszullétek egyre sűrűsödtek és belső remegéssel, néha enyhe orrvérzéssel és emésztési problémákkal kísértek lettek.
A háziorvosnál panaszkodva kiderült, tipikus pánikrohamokról van szó. Életemben először.😯
A pszichológusom rávezetésével kiderült, a munkahelyi helyzet a kiváltó ok.
Gyorsan kerestem egy új megbízást.
Meg is leltem , viszonylag hamar. Még épp , hogy tájékoztattak telefonon a sikeres felvételiről, és a következő havi munkakezdésről, azonnal megszűntek a pánikrohamok.
Csaknem egy évet dolgoztam a hotelben.
Szóval felvettek egy szép irodába "társasházkezelőnek".Irodám, panorámás volt a Budai hegyekre.
Álomszerű volt. A "G."mint Gábor épület 9.emelet 3-ban volt az iroda. (Én 9.hó 3-án születtem)
A tulajdonos hölgy, korombeli és szemmel láthatóan SM beteg volt.
Az exférje munkáját kellett átvennem aki még bejárt dolgozni, de távozóban volt a cégtől.
Azt mondták, hónapokig kell majd tanulnom amire bármit látok ebből az összetett és bonyolult feladat halmazból.
A tulajdonos hölgy az első munkanapom előtti nap kórházba került. Így üzlettársa vette át a cégvezetést.
Alig-alig tanítgattak... Mégis az első héten bedobtak a mélyvízbe és megtartattak velem egy kisebb közgyűlést a tárgyalóban.

A második héten kezdtem átlátni a rendszert és sajnos emailben tettem fel kérdést egy a társasházakkal kifizettetett ám valójában nem nyújtott szolgáltatással kapcsolatban. Válaszként ezt kaptam: a hét utolsó napján rám sóztak egy 95 kg-os 264db-os közgyűlési meghívó kézbesítést amit rakodás közben , az irodai lányok füle hallatára nehezményeztem mivel, ilyesmiről szó sem volt, főleg hőségben, munkaidő után. Este fél kilencig postaládáztam a meghívókat....
Aztán hétfőn behívtak a tárgyalóba és kirúgtak. Mondván, a vezetőség ellen beszéltem a hátuk mögött... 20 éve nem rúgtak ki sehonnan.
Főleg nem, valódi ok nélkül. 2018 júniusát írtuk.

6 teljes hétig nem találtam munkát. Már kölcsönből éltünk. Júniusban ugyan jártam abban a negyedik kerületi uszodában ahová vállalkozói létem miatt csak 2018 szeptemberében szerződtettek le.
Igazi öregfiúk klubja, a legjobb értelemben.
Azóta itt dolgozom és hála az égnek, van időm és lehetőségem leírni ezt!
Azt hiszem elég viszontagságokkal tarkított életem volt eddig.
Bízom benne , hogy végül békés és örömteli évtizedekkel ajándékoz meg az élet! Jó lenne legalábbis!
Hiszen, "megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt".

Furcsa, hogy az egyik előnyöm mostanában hátrányomra is válik.
Próbálok előre gondolkodni, kilogikázni a megoldásokat az életben.
Ez sokszor előre-szorongássá válik.
Ez komoly hibám azt mondják. Ezen változtatni kell!
Hogy sikerüljön amit olyan sokszor mondok magamnak: Maradj talpon!
Drukkoljatok nekem, hogy folytathassam életem további történetének megírását!
Budapest, Halassy Olivér uszoda 2019 július.
2024
Kedves olvasóm! Hála az égnek , egyre ritkábban van időm-kedvem ide írni, de azért nem adom fel.
Asszem az elmúlt 5 esztendőt nehéz lenne röviden összefoglalni így, címszavakban' megpróbálom:
Azóta is itt dolgozom az uszodában , csak már bejelentett főállású munkavállalóként. Ami 1994 óta nem fordult elő velem. 🤔
A vállalkozást "TŐZSÉR MŰVEK" azért megtartottam. Így a weboldalkészítés , Facebook reklámkampányok kezelése és a grafikai munkákat is hivatalosan tudom folytatni. Megy még az illóolaj áruház is , változó intenzitással. Az időközben megszerzett nagyfelhasználokat is kiszolgáljuk így például a híres Oxygen wellness-nek is mi szállítjuk a gőzkabin illatanyagot 5-10 literes ballonokban. 😊 Így a két vállalkozásból és a főállásainkból egész szépen megélünk. Sőt , életemben először , még félre is tudunk tenni. Kicsit talán az időnként felmerülő egészségügyi problémák árnyalják a szép képet'. Ez az apropója , hogy szakítottam időt ennek a "műnek" a folytatására is.2014-ben ugyan már találtak egy "terimét" az okos kis fejemben 😉, de akkor visszanézték az előzmény MR leleteket is és változatlan méretűnek találták. Sőt azóta is minden évben ezt írták . Aztán 2024 áprilisában, egy lelkiismeretes doktornő megmérte , és sürgős idegsebészeti konzíliumot javasolt. Ez volt tegnap.Persze előtte már egy héttel stresszeltem rajta és álmatlan hajnalonként nyomoztam a "felhő archívumban". Ezek alapján:
-2014-es felfedezésekor 10*15mm-esnek mérték ,
-2019-ben 16*21mm és
-2024-ben 18**12*23mm volt a z eredmény ha lehet ezeknek hinni. Mostmár azt írták: a IV. agykamrát deformálja és az agytörzset kissé komprimálja.
Czirják professzor szerint nincs idegsebészeti teendő /nem nyomja eléggé az agytörzset/ . Sajnos aendokrinológus a hír hallatán , azonnal megvonta a növekedésihormonpótlást.😒
Tehát , most itt ülök az uszodában, és nem tudom mi fog történni. Lehet , hogy jobb is...