Anyu

Anyu álmodott meg engem. Elmeséléseiből tudom, születésem után , hónapokig úgy ébredt reggelente mintha valami óriási ajándékot kapott volna. 

Igazi Anya-fia kötődés alakult ki köztünk és, maradt meg húgom megszületése után is. 

Annyira Anyatípus volt, hogy az utolsó falat kenyerét is oda adta volna nekünk. Ezért aztán nekem máig fura ha valahol nem ezt látom. 

Elmondása és emlékeim szerint is sokszor sírtam az óvodában a reggeli elválásnál. Konkrétan emlékszem rá , hogy mennyire fájt nekem , hogy Anyunak dolgoznia kellett menni. Felnőtt koromban elmesélte, hogy ő meg a buszmegállóban sírt , mert sajnált engem. 

Finommechanikai műszerész volt egy titkokkal teli gyárban ahol már a hetvenes évek végén klíma és műgyanta padló volt mivel, kvarckristályokkal dolgoztak. Hogy pontosan mit, máig nem tudom. Később a Főfotónál volt üzletvezető.

Édesanyámmal mindvégig szoros kapcsolatot ápoltam.Még ha időnként máshol is aludtam, Anyu volt a bázis. Lobbanékony személyisége az idő haladtával sokat szelídült.

De még az utolsó években is simán elküldött arra a helyre ahonnan a érkeztem, ha nem tetszett neki amit mondtam.

Mindent, de tényleg szinte mindent meg lehetett beszélni vele. Ha nem tudott valamiben tanácsot adni, megmondta azt is. Becsületes volt, időnként túlságosan is. Én tanítgattam a csibészségre.

Betegsége döbbenetes volt számomra. 1983 körül lett policitémiás attól a céges klímától és legionellától amit belőle szerzett. Poklokat élt át időnként, de szinte végig dolgozott. Trombózisok, lábszárfekélyek, lépmegnagyobbodás, többszöri sugárkezelések , szívelégtelenség amiből felgyógyult...

32 évet élt a betegséggel aminek a végén egy kísérleti gyógyszertől fordult át gyorslefolyású leukémiába.

Én már tizenéves koromtól féltem attól , hogy meg fog halni.

Így aztán amit tudtam megtettem a jóllétéért.

Jött velem kocsival ahová csak lehetett. Kirándultunk sokat, Csopakra jártunk sőt, sokszor eljött velem a fagyiskocsival is dolgozni.

Az utolsó években sikerült vennem neki , hűtőt,mosógépet, lcd tévét, mikrót, kifestettünk stb...

A gyors lefolyású leukémia vége felé, steril lakásban a kedvenc sorozatával a számítógépén , töltötte a napokat , de én napi szinten odajártam hozzá. Még akkor is előfordult, hogy Ő kenegette a fájó lapockáim.... 😢 Bár kenegetné még! 

(Illetve itt jegyezném meg, Katám sok tekintetben helyettesíti Anyut ma ami nagy örömmel tölt el.)

Anyu végig talpon és észnél volt.

Aztán amikor már a László kórház hematológiájáról már nem mehetett haza, vért kapott és oxigént, egy dolgozós szombat reggel hívtak, hogy befulladt. Azonnal bementünk hozzá Böbével. Addigra már bemorfiumozták és csendesen aludt. Már búcsúzkodtunk...😢

Sőt aznap besétált egy pap és feladta Anyura az utolsó kenetet.✝

Katám is bejött este , munka után. Addigra , valami csoda folytán, Anyu magához tért.🎁

"Kristály tiszta elmével és ragyogó kék szemeivel mondta nekünk: "gyerekek, nem kell ezt végignézni, tessék szépen hazamenni" .

Persze hiába beszélt nekünk....

Sokat beszélgettünk , éjszaka kicsit hazamentünk Katával aludni, de kora reggel már mentünk is vissza.

Böbe végig beszélgette Anyuval az éjszakát.Felidéztek sok emléket...

Aztán valamikor vasárnap délután, amikor már megnyugodtunk , hogy Anyu mégis velünk marad még egy ideig ,Anyut elkezdte zavarni az oxigénmaszk, de már a csövet sem tűrte meg az orrában...

Megengedték neki, hogy levegye egy kis időre... Ám hamar eltelt egy óra is beszélgetés közben amire észrevettem a pulzoximéteren , hogy lement a véroxigénje 63%-ra......

Onnan már nem volt visszaút.

Néhány óra alatt , hiába tették vissza a maszkot teljesen eltűnt szellemileg.... 😢

Máig úgy gondolom, hogy szándékosan csinálta... elege volt már.

Sajnos ettől még a teste élt és a félig csukott szeme még követte a mozgásom. Jajj, ezt senkinek nem kívánom. ✝

Utána napokig lázasan, tüdőgyulladással haldoklott, és az én kérésemre morfiumozták.

A végén, bevallom , én hívtam fel a kórházat és elmondtam egy kedves nővérnek, hogy ha tehetném már én venném le Anyámról az oxigént, csak nem szenvedjen tovább. 2 óra múlva hívott, hogy elment végre Anyám.

64 éves volt.

El kell mondjam, nagyon szép kis hajós búcsúztatást rendeztem neki.

Azonban hamvai nagy részét, kérésének megfelelően , egy hűvös nyári reggelen elszórtuk a szélben, illegálisan.